A rituálék pozitív hatása a szorongásra 2

This post is also available in: English (angol)

JÖVENDŐMONDÓ

Az emberi agy folyamatosan előrejelzéseket tesz. Mindenhol mintázatokat és statisztikai szabályszerűségeket keres. Azonban, ha valamit nem tudunk értelmezni, szorongást élünk át. Ekkor kapnak szerepet a rituálék, mivel ezek a ismétlődő viselkedésminták segítenek a szorongással való megküzdésben.

A laboratóriumból a való világba átlépve kollégáimmal egy terepkísérletet végeztünk az Indiai-óceánban levő Mauritius szigetén.( 5) Annak érdekében, hogy felmérjük, vajon a hagyományos helyi rituálék segítenek-e a szorongás csökkentésében, az autonóm idegrendszer szívfrekvencia-variabilitás mutatóját elemeztük.

Az egészséges szív nem egy metronóm egyenletességével ver. A 60-as pulzusérték nem azt jelenti, hogy a szívünk minden másodpercben ver egyet, hanem hogy átlagosan ennyi idő telik el két szívverés között, miközben az egyes értékek ettől eltérhetnek. A két szívverés közt eltelt idő változatosságát hívjuk szívfrekvencia-variabilitásnak. (Ezt a változékonyságot az okozza, hogy kilégzéskor megnő a váguszideg aktivitásának a hatása, ami lassítja a szívet. A vágusz ideg fokozott aktivitása a nyugalommal áll kapcsolatban.) A magasabb variabilitás azt jelenti, hogy az idegrendszer kiegyensúlyozottabban működik (nagyobb a vágusztónus), és a testünk képes reagálni a változó körülményekre. Azonban amikor stresszesek vagyunk, ez az egyensúly felborul, és a szívverésünk kevésbé lesz reakcióképes, vagyis alacsony lesz a variabilitás. Ennek eredményeként a szervezetünk megreked egy magas készültségi állapotban, amit szorongásként élünk meg.

Vizsgálatunkat egy La Gaulette nevű kis halászfaluban végeztük. Mint az ilyen településeken általában, a közösségi élet java a partok mentén zajlik. Az éttermek, boltok és más kereskedelmi egységek mind a parti út mentén helyezkednek el, csakúgy, mint az olyan közszolgáltatások, mint a rendőrség, illetve két vallási hely: egy katolikus templom a déli bejárat közelében, illetve egy Marathi hindu templom az északi részen. Reggelente a kávézóban ülve volt alkalmunk számos hindu nőt megfigyelni, ahogy színes szárijaikban a templomba tartottak, hogy elmondják imáikat. Az imádságok részeként egyrészt felajánlásokat tettek a különböző hindu istenségek szobrainak, másrészt körkörös mozdulatokat végeztek egy füstölővel vagy füstölőpálcával. Ezek pont olyan ismétlődő viselkedésminták voltak, amelyek minket érdekeltek, és az is fontos volt, hogy ezek nem egy mesterséges kísérleti protokoll részét képezik, hanem kulturális szokásokról volt szó.

A kutatásunkba 75 nőt vontunk be, akiket két csoportra osztottunk. Az első csoport résztvevői a templomnál találkoztak a kutatócsoport tagjaival. A második csoport a templomhoz hasonló méretű és elrendezésű, de nem vallási épületben felállított rögtönzött laborba érkezett. Ők képezték a kontrollcsoportot. A résztvevők egy kis szerkezetet viseltek, melynek segítségével monitorozni tudtuk a szívfrekvenciájukat, majd egy stresszesnek szánt feladat elvégzésére kértük őket: egy esszét kellett írniuk arról, hogy milyen óvintézkedéseket tennének árvíz-, vagy ciklonfenyegetés esetén. Ezek a természeti katasztrófák gyakoriak a szigeten, sokszor tragikus következményeket hagyva maguk után, így a helyiek számára folyamatos szorongás forrását képezik. A stressz fokozása érdekében azt mondtuk a résztvevőknek, hogy az esszéiket egy közbiztonság-szakértő csoport fogja értékelni.

6 Rituals To Help Gain Control And Ease Your Anxiety

A stresszkeltő feladat után a templomos csoport tagjait arra kértük, hogy menjenek az imaszobába, és végezzék el szertartásaikat, ahogy máskor is szokták. A szobába egyedül léptek be, meggyújtották a füstölőt, majd megtették felajánlásaikat az isteneknek. A kontrollcsoport tagjai ugyanezen a folyamaton mentek keresztül, csak nem végezték el a szertartásokat, helyette azt az instrukciót kapták, hogy dőljenek hátra, és pihenjenek.

Feltételezéseinknek megfelelően a rituálénak pozitív hatása volt. A természeti katasztrófákról való gondolkodás mindkét csoportban megemelte a szorongás szintjét. Azonban azoknál, akik a feladat után elvégezték a vallási szertartásaikat, hamarabb elmúlt ez a hatás. A szívfrekvencia-variabilitásuk 30%-kal megnőtt, ami arra utal, hogy hatékonyabban küzdöttek meg a stresszel. Ez az eredmény konzisztens a résztvevők szubjektív megéléseivel is: akik nem végeztek szertartást, azok kétszer olyan erősnek értékelték a szorongásuk szintjét. Ezek nem elhanyagolható különbségek: a klinikai vizsgálatokban ilyen mértékű különbségeket találtak az egészséges, illetve a major depresszióban szenvedő emberek között.( 6) Úgy tűnik tehát, hogy a rituálék ugyanolyan hatékonyan képesek csökkenteni a stresszt, mint a legjobb szorongásoldó gyógyszereink.

Mivel magyarázhatók ezek az eredmények? A szertartások erősen strukturált tevékenységek. Merevek (mindig a “helyes” módon kell elvégezni), repetitívek (ugyanazt kell ismételgetni újra és újra) és redundánsak (hosszú ideig tarthatnak). Más szavakkal: kiszámíthatóak. Ez a kiszámíthatóság pedig segít rendet teremteni a mindennapi élet káoszában, és ezáltal azt élhetjük meg, hogy képesek vagyunk kontrollt gyakorolni a kontrollálhatatlan helyzetek felett.

Kutatások arra utalnak, hogy amikor az ember bizonytalanságot és kontrollvesztettséget él meg, hajlamos ott is mintázatokat és szabályszerűségeket látni, ahol nincsenek is ilyenek. Ez a mintázatfelismerés jelentkezhet vizuális illúziók formájában (például amikor valaki egy arcot lát kirajzolódni a felhőkben), vagy akár abban, hogy az ember véletlen események között összefüggéseket vél felfedezni és összeesküvés-elméleteket gyárt. (7) Ilyen körülmények között a szertartásos viselkedések gyakorisága is megnő. Ez a jelenség kompenzációs kontroll modellként ismert: az egyik területen jelentkező kontrollvesztettséget egy másik területen próbáljuk kompenzálni. (8) Az pedig, hogy ez a kontroll csak illúzió, nem számít.

A lényeg, hogy a rituálék hatékony megküzdési módot biztosítanak, és ezért van az, hogy azokban a helyzetekben, ahol nagy a tét és sok a bizonytalanság, elszaporodnak a rituálék.

Brooks és kollégái kutatásában a rituálék segítségével a résztvevők jobban teljesítettek a matematika versenyeken, és tisztábban énekeltek a karaoke vetélkedőkön. Izraelben pedig azok a nők, akik zsoltárokat szavaltak, kevésbé érezték szükségét, hogy olyan óvintézkedéseket tegyenek, amelyek akadályozták volna őket a megszokott életvitelükben. Ezzel szemben azokat, akik nem végeztek annyi szertartást, jobban maga alá gyűrte a szorongás, és egy rakétatámadás után hajlamosabbak voltak elkerülni az olyan nyilvános helyeket, mint a buszok, az éttermek vagy más zsúfolt helyek. Ez akár még józan döntésnek is tűnhet, egészen addig, amíg nem emlékeztetjük magunkat arra, hogy még a legkonfliktusosabb időkben is kisebb volt az esélye annak, hogy valaki Izraelben terrorista támadásban haljon meg, mint hogy autóbalesetben. Félelemben élni ártalmas, a szertartások pedig segítettek a nőknek legyőzni félelmeiket, és a harcok ellenére fenntartani a normális életüket.

A jelenség általános

Hasonló hatások jelentkeznek más területeken is. Német pszichológusok egy csoportja azt figyelte meg, hogy azok, akik szerencsét hozó amuletteket és rituálékat használtak, jobban teljesítettek egy sor ügyességi játékban, valamint rejtvények megoldásában.( 9) Más kutatásokban azt találták, hogy a szertartások hatására a sportolók jobban teljesítenek.A kosárlabda- és a golfjátékosok sikeresebbek , ha dobás vagy lövés előtt valamilyen rituálét végezhetnek. Ha nem engedjük meg nekik, hogy elvégezzék ezeket a szertartásokat, az ronthatja a teljesítményüket, és oda vezethet, hogy több dobást vagy lövést hagynak ki. 11 Ezeknek a figyelemreméltó hatásoknak a hátterében az állhat, hogy a rítusok oldják a sportolók feszültségét, és segítenek nekik visszanyerni a kontroll érzését.

Az elmúlt években a filozófusok, pszichológusok és idegtudósok sokat finomítottak az emberi elméről alkotott modelljeiken. A klasszikus nézet szerint a kognitív rendszer egy adat-feldolgozó szerkezet: a környezetből nyer ingereket, majd ezekre létrehoz egy adekvát választ. A kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy az agyunk ennél sokkal kifinomultabb módon működik. Egy előrejelző-eszköz. Nem passzívan fogadja be a környezetből érkező információkat, hanem nagyon is aktívan dolgozik azon, hogy következtetéseket vonjon le (előrejelzéseket tegyen) azzal kapcsolatban, hogy milyen ingerek fogják érni egyes helyzetekben. Ezeket a predikciókat pedig a korábbi tapasztalataink, szocializációnk, a környezetünk, valamint a meglevő tudásunk alapján teszi meg.

Vegyük például a vakfoltot látásunkban. A látóideg, az idegrostok egy kötege, amely a szemből az agy felé szállít információt, áthalad magán a retinán is. Ebből következően szemünk azon része, ahol a látóideg belép a szemgolyóba, nem tartalmaz fényérzékeny receptorokat. Ezért hívják vakfoltnak: a látótér azon része, amely erre a pontra esik, láthatatlan számunkra. A vakfoltunknak azért nem vagyunk tudatában, mert agyunk kitölti a kép hiányzó részleteit a látótér többi részéről érkező információ alapján.

Agyunk mindenféle más területen is hasonló következtetéseket végez. Képzelje el, hogy San Francisco külvárosában él, és egyik nap arra ébred, hogy az ágya reng ön alatt. Attól tartva, hogy esetleg földrengés van, az első gondolata az lehet, hogy azonnal ki kell jutni az épületből. Most viszont képzelje el azt, hogy New Yorkban él, ahol nem túl gyakoriak a földrengések, azonban pont az ablaka előtt halad el egy vonatsín. Lehet, hogy amikor első alkalommal érzi remegni maga alatt a földet, ijedtedben az ajtóhoz rohan, ahol aztán szégyenkezve visszafordul, amiért alsóneműben rohant ki a folyosóra. Azonban egy idő után, miután megtanulta, mi a remegés legvalószínűbb oka, már nem fog pánikba esni. Ahogy az agya elraktározza ezt a tudást, nagyobb bizonyossággal fog arra a következtetésre jutni, hogy a rengés feltehetően nem fog oda vezetni, hogy a fejére omlik a ház. A helyzet így már nem olyan stresszes. Sőt, egy idő után a vonat által keltett ismerős érzés szabályos időközönkénti megjelenése akár megnyugtató is lehet.

Mivel agyunk folyamatosan ilyen előrejelzéseken dolgozik, hajlamosak vagyunk mindenben mintázatokat és statisztikai szabályszerűségeket keresni magunk körül. Ez nagyon fontos, mivel minden számítógép (és ez alól agyunk sem kivétel) sokkal hatékonyabban fog működni, ha korábban elraktározott tudást tud felhasználni. Így nem kell mindig mindent előlről újratanulnunk. Azonban a kognitív rendszer ezen sajátossága oda vezet, hogy amikor a prediktív potenciál alacsony (vagyis magas a bizonytalanság), szorongást élünk meg.Az előrejelzésre specializálódott agyunk nem viseli jól a kiszámíthatatlanságot.

Itt jön a képbe a rituálé. A szertartásokban megjelenő repetitív viselkedésmintázat egy olyan kognitív eszközként működik, amely segít a stresszel való megküzdésben. Ha ezek az eszközök beépülnek a kultúrákba, akkor bármely társadalom, és annak valamennyi tagja, kihasználhatja az ebben rejlő erőt.

 

FORRÁS: Dimitris Xygalatas (2022): The real magic of rituals. Nautil.us, Szeptember 14, 2022.

Hivatkozások:

1. Sosis, R. & Handwerker, P. Psalms and coping with uncertainty. American Anthropologist 113, 40-55 (2011).

2. Anastasi, M.W. & Newberg, A.B. A preliminary study of the acute effects of religious ritual on anxiety. Journal of Alternative and Complementary Medicine 14, 163-165 (2008).

3. Brooks, A.W., et al. Don’t stop believing: Rituals improve performance by decreasing anxiety. Organizational Behavior and Human Decision Processes 137, 71-85 (2016).

4. Norton, M.I. & Gino, F. Rituals alleviate grieving for loved ones, lovers, and lotteries. Journal of Experimental Psychology: General 143, 266-272 (2014).

5. Lang, M., Krátký, J., & Xygalatas, D. The role of ritual behaviour in anxiety reduction: An investigation of Marathi religious practices in Mauritius. Philosophical Transactions of the Royal Society B 375, 20190431 (2020).

6. Udupa, K., et al. Alteration of cardiac autonomic functions in patients with major depression: A study using heart rate variability measures. Journal of Affective Disorders 100, 137-141 (2007).

7. Whitson, J.A. & Galinsky, A.D. Lacking control increases illusory pattern perception. Science 322, 115-117 (2008).

8. Hockey, G.R.J. Compensatory control in the regulation of human performance under stress and high workload: A cognitive-energetical framework. Biological Psychology 45, 73-93 (1997).

9. Damisch, L., Stoberock, B., & Mussweiler, T. Keep your fingers crossed! How superstition improves performance. Psychological Science 21, 1014-1020 (2010).

10. Gayton, W.F., Cielinski, K.L., Francis-Keniston, W.J., & Hearns, J.F. Effects of preshot routine on free-throw shooting. Perceptual and Motor Skills 68, 317-318 (1989).

11. Foster, D.J., Weigand, D.A., and Baines, D. The effect of removing superstitious behavior and introducing a pre-performance routine on basketball free-throw performance. Journal of Applied Sport Psychology 18, 167-171 (2006).